2017. november 22., szerda

Félelemben élni ... (Dublin IV.)

FÉLELEMBEN ÉLNI … (Dublin IV.)

A tény az, hogy itthon a jelen biztonsága sokakat vakká tesz, el sem tudják képzelni, hogy bármi baj történhetne. Van egy könyv Christopher Clark, a neves cambridgei történészprofesszortól: Alvajárók - Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé. A lényeg: a boldog békeidőkben mint az alvajárók, menetelnek a döntéseket előkészítők, féligazságok félálmában, nem elismerve a közeli brutális jövőt, amit maguk készítenek elő! 
A migrációs válság váratlanul, de korántsem minden előzmény nélkül következett be. Az okok: a közel-keleti háborúk, a túlnépesedett Ázsia és Afrika, a globális klímaváltozás. Itt konkrétan Magyarországon pedig a kormány úgy döntött, nem leszünk sem átjáróház, sem szeméttelep a migráció jegyében. 2015-től folyamatosan érkeztek a menekültek a határra, 2016-tól pedig nem volt olyan könnyű az átjutás, mint korábban. A csalódott migránsok egy része visszafordult Szerbia felé, egy másik részük viszont hangos tiltakozással követelte a régi röszkei határátkelőnél, hogy nyissák ki előttük az ajtókat. 
Huntington A civilizációk összecsapása c. könyve alapműnek számít ma már. Megjelenése idején 1996-ban támadások kereszttüzébe került, idegengyűlölettel és rasszizmussal vádolták, az írását ízekre szedték, tévedéseket, ténybeli melléfogásokat kerestek – találtak is többet. Nagy volt az öröm: lám, Huntington az ördögöt festette a falra… 
És aztán jött 2001. szeptember 11., jöttek a World Centerbe csapódó öngyilkos repülők. Majd a madridi terrortámadás, a londoni metrórobbantás, München, Párizs, Köln, …sorolhatnánk tovább. Belegázolnak a békés keresztényekbe – és más vallásúakba – válogatás nélkül a bekattant, vagy a hurik közé a muzulmán paradicsomba készülő öngyilkos merénylők! A skála széles: kevés ilyen merénylő van, statisztikalag nyilván kevés, sokkal több a derék, ötször imádkozó hívő – ugye tudják, hogy nő nem teheti be a lábát a mecsetbe –, több feleséggel és 5-nél több gyerekkel érkező férfi, s még több a 30 év körüli fiatalember. Huntington már nem él. Vészjósló jövőképe mára valóságos fenyegetés már a neki távoli Magyarországon is! 
A háttérből a karmesterek a média zenekarának lassú, részvétet keltő dallamokat vezényelnek. Az emberség és megértés hangjait. A tévés hírcsatornák képei is emberségre intenek. Mert ki ne sajnálná a tengerben fuldokló menekülteket? De Magyarországon a határzárra támadó úgynevezett menekültekről kiderült, hogy egyáltalán nem békések: „A támadás előtt a migránsok ultimátumot intéztek a rendőrséghez, azt követelték, engedjék be őket magyar területre, egyébként erőszakot fognak alkalmazni. Csatatérré változott a régi röszkei határátkelőhely, a migránsok rohamoztak, kövekkel, botokkal dobálóztak, a rendőrök könnygázzal és vízágyúval védték meg a magyar határt. „ (Megjelent: SZEGEDma 2015.09.16.) Az egyik főkolompos ma 2017-ben a magyar bíróság előtt áll, ahol körmönfont ügyvédek védik, pl. azzal, hogy ő csak köveket akart gyűjteni a határzárnál, azért tartott kezében köveket. Hihető, ugye?! 
És most itt a „megoldás” Brüsszelből. Az Európai Parlament szabadságjogokkal foglalkozó bizottsága október 19-én szavazott – a mi árulóink is megszavazták – a Dublin IV. tervezetről. Igyekszem tárgyilagosan leírni a tervezet lényegét. Aki pedig még eddig nem reagált a Nemzeti konzultáció kérdéseire, az kétszer is gondolja át, hogy az alvajárók körébe tartozik-e, vagy fölébred végre? 
Új kifejezéseket kell megtanulnunk, ilyen pl. a relocation. Ez azt jelenti, hogy a már EU-ban tartózkodó menekült-kérelmezőket áthelyezik (relocation) egy másik tagállamba. Felső keret nincs az áthelyezési rendszerben! Egy referenciakulcs alapján határoznák meg, hogy hány menedékkérőt kell kötelező jelleggel áthelyezni. Ezt a számot minden tagállam esetében a lakosság létszáma és a teljes GDP függvényében állapítják majd meg. Mindig abba a négy tagállamba történnének a relokálások, amelyek a legkevesebb menekült-kérelmezőt vették át! Ezen négy tagállam közül a menekült-kérelmező választhatna, hogy hova kerüljön. A parlamenti szöveg egy olyan szankcionálási rendszert hozna létre, amely az európai strukturális és beruházási alapok felhasználását függővé tenné a szolidaritásban – vagyis a kötelező befogadásban – való teljes részvételtől. Vagyis mi befizetünk, de hogy visszakapunk-e, az a migránsok befogadásától függ. 
Lesz egy családi egyesítés kritérium: amennyiben egy menekült-kérelmező azt állítja, hogy valamely tagállamban van családja, akkor automatikusan oda mehet! A tervezet „… arról rendelkezik, hogy ne a belépés szerinti első ország ellenőrizze a jelentkezők nemzetközi védelemre való jogosultságát, hanem előbb ossza szét őket a tagországok között, ahol a nemzeti hivatalok lesznek felelősek a jogosultság megállapítására.” 
Ugye most már minden világos?! Mint amikor 2015-ben a civil szervezetek szerint – Menedék Migránsokat Segítő Egyesület és a Magyar Helsinki Bizottság – jogsértő és embertelen a határnál lefolytatott eljárás. Az ellenzéki pártok között a DK-s Vadai Ágnes azt követelte, hogy “egy tucatnyi valóban erőszakos menekült” miatt a rendőrök ne támadjanak könnygázzal ártatlan nőkre és gyermekekre. Na, ez pl. a valóság elferdítése, mivel néhány gyereket a határt rohamozó „ártatlanok” átdobtak hozzánk, és nem a rendőrök támadtak, hanem őket, a határt védőket, Magyarországot támadták meg! 
Terrortámadások, egyes helyszíneken többször is, a lista nem teljes: München, Párizs, Köln, Rouen, Isztambul, Brüsszel, Nizza, Berlin, Ansbach, Würzburg, London, Stockholm, Szentpétervár, Callais, Manchester, Barcelona, Cambrils, Turku (Finnország), Marseille, Reutlingen, Cambrils 
Tiltakozunk! Nem akarunk rettegésben élni a gyerekeinkért, unokáinkért! 
Aki eddig nem reagált a Nemzeti konzultáció kérdéseire, az mozduljon meg végre! 

K. Patakfalvy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése