2017. november 22., szerda

Levél a távolba

Kedves Maránk!

Képzeld el a kormány az idén is megtoldotta a nyugdíjamat. Ma voltam az OTP-ben és alig tértem magamhoz huszonötezerrel vehettem fel többet. Na, már most, ha elköltöm ezt a piszkos pénzt, orrgazdává válok, mert ugye mindig, mindenhol fennen hirdetem, mindenkinek elmondom, amit a tévében hallok és a tőled kapott Amerikai Népszavában olvasok, hogy lopnak, rabolnak, s a haverok zsebeit tömik. Hát én nem vagyok a haverjuk, még is juttattak belőle, tudtomon és akaratomon kívül. Nem elég, hogy jóságos régi kormányunk által megállapított rezsit sem fizethetjük már ki tisztességesen, azt is jócskán megkurtítottak, olybá, hogy a tavalyi kimutatásomban egy hónapi többlet jelentkezett éves szinten. Erre most itt vannak ezek a pluszok a számlámon. Nem költöm el, nem én, döntöttem, ne mardosson engem a lelkiismeret, mert nem jelentem fel magamat orrgazdaságért. 
Találkoztam a boltban, délben a narancsos Jucival, így hívjuk egymás között a szomszédasszonyt, mi régi elvtársak, láttuk a tévében a nagy tömeggel ment az első sorban. Tudod, amit a klubtévében meg vidám vasárnaposban is flúgos menetnek kereszteltek el találóan a betelefonálók. Jaj, lelkem, nagyon kell vigyáznom a vőm előtt, nehogy elszóljam magam, mert neki más a véleménye róla, azt mondja, okos asszony, tudja hol az esze, igen csak jó közegben és jó helyen van.  Azért dicséri, mert valami csok.-nak köszönhetően tavaszra saját lakásukba költözik a család. Azt is mondják, a családi adókedvezmény miatt minden forint náluk marad, meg tankönyveket is ingyen kapták, a gyerekeknek az ebédjét szintén. 
Mondtam neki, persze, könnyen osztogatják, lopták. Le is intett gyorsan, ne beszéljek hülyeséget, gondolkodnom kéne és nem a szennycsatornákat nézni és a tőled kapott uszításokat olvasni. Az unokáim jövőjét csúfolom meg, fecsérelem el, beálltam a nemzetrombolók közé. Az én döntésem, mindenki maga számol el a végítéletnél. Nem öntöttem az olajat tűzre, mert láttam, a lányom is kezd feszült lenni, elsomfordáltam a konyhába. Még jó, hogy mindez nem pont akkor történt, mikor a Bolgár úr adása megy a rádióban, és oktatja a narancsosokat. Jól oda szokott ám pörkölni nekik. 
Na, szóval, elkalandoztam, az imént írtam neked, találkoztam a Jucival. Kerültem, mint ördög a tömjént, nehogy kérdezzen valamit a pénzről, mert napra kész van ám mindenből. Igyekeztem szedni a lábamat, de iszkolt utánam és megszólított imigyen:
- Jolán néni, ugye örül a pluszpénznek? Karácsonyra még jön az Erzsébet utalvány, látja milyen gondoskodó a mi kormányunk?
-   Az, ám a lopott pénzből könnyen osztogatnak, fosztogatnak, - meg építkeznek, stadionokat, iskolákat, tanuszodákat, kórházakat, ahogy a vőm szokta sorolni.  Nem költök én abból egy petákot sem, majd meggondolom mi légyen véle, nem leszek orgazdája a tolvajbandának, pedig lenne annak a pénznek helye. Ha az áldott jó régi kormányok adták volna, más lenne a helyzet.–vettem oda, hogy ismerje meg a véleményem. 
Vállamra tette a kezét és győzködni kezdett, nincs szó semmiféle lopásról, ezt az emberek termelték meg, ők tették a közös kalapba, ahonnét most kivették. Miért nem kérdezem meg a családom, hogy mennek a dolgok mostanság. Kevesebbet kellene nézni a bajkeverő csatornákat és elgondolkodni mennyi minden változott kedvezően az elmúlt években. A lányomék múltkor mesélték neki, milyen szépen haladnak, mennyire örülnek a családbarát kormánynak. Költsem csak el nyugodtan a kapott összeget, nem vagyok én orrgazda, esetleg hamis vád miatt kellene a lelkiismeretemmel elszámolni, vagy feljelenteni önmagam, hiszen sehol egy vádlott, egy ítélet a kormány oldalon, az ellenzék akarja ezzel a lebegtetéssel ellehetetleníteni, gyengíteni a kormányt, látva annak óriási támogatottságát. 
A kapuhoz érve elköszöntünk egymástól. Ebéd után elszunyókáltam. Szülém jött hozzám látogatóba, munkában fáradt ráncos kezének göcsörtös mutatóujjával megintett, miközben jóságos mosolygós szeme kristálytisztán csillogott, így szólt hozzám: 
- *Bűnhönc nélkül ne legyél soha *erkölcsi büdös, mert megveti az Úr az efféléket.
Az öreg óra nagyot rúgott a kolompon, mire a szemem kipattant. Elbattyogtam a sufnihoz, elővettem a kockás kisokost és áttanulmányoztam. Bevétel-kiadás és maradvány… Mennyit megmaradt az elmúlt években…
Nem kapcsoltam be a tévét, a rádiót is eltekertem Bolgár úrtól, egyenest Kossuth-ra. Este még osztok, szorzok, számolok, de most sietek, veszek a nyugdíj-prémiumból egy doboz bonbont és egy szál virágot narancsos Jucinak, egy üveg pezsgőt a vőmnek, mert világot gyújtottak sötétedő fejemben.  
Jó egészséget kívánva zárom levelem, Marám ne küldjél több Amerikai Népszavát, a gyerekeim majd elmondják a híreket, részleteket. Narancsos Jucit is kérdezhetem, ha megakadok. Még ma kitöltöm a konzultációs levelet és átviszem Jucinak, hogy továbbítsa. 
Üdvözöllek a távolból: Joli
*Bünhönc=Bűnös, vádlott (Jókay M.)
*Erkölcsi büdös=”A legszebb rendet, legszebb címet is lemoslékozza egyetlen egy erkölcsi büdös” (Széchenyi I.)
   
2017. nov. 14.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése